Mindannyiunkban él egy Samu - a csontváz. Morbid, de igaz. Saját Samunk alkotja testünk szilárd vázát. Visz minket, sportol velünk, utazik, szeret….Ám közben, sajnos, ritkul. Csontozatunk csak a felszínen szilárd, belsejében azonban “zajlik az élet” - írja a Shape magazin. Fontos, hogy gondoljunk rá, segítsünk neki, hiszen már a fiatalokat is érinti a csontritkulás veszélye!

Csontozatunk, csontvázunk élő szervünk, mely ráadásul folyamatos változásban van. Folyamatos bontás és építés, ezek összehangolt működése - vagyis a csontátépülés - biztosítja egészségét. Szervezetünk a csontátépülés során 5-6 hónap alatt csontjaink parányi részeit előbb szétbontja, majd újra építi. Ezt követi egy nyugalmi szakasz, majd a folyamat újra ismétlődik, s így megy ez éveken, évtizedeken keresztül. A szakemberek szerint csontvázunk 10%-a megy keresztül éppen ebben a pillanatban is ezen az átépülési folyamaton. Addig természetesen nincs semmi baj, amíg az elbontott csontszövet helyébe visszaépül ugyanannyi egészséges, új csontszövet, hiszen így a csont állományunk változatlan marad. 

Csontritkulás alatt a csontszövet mennyiségének, a csont tömegének és mésztartalmának olyan mértékű csökkenését értjük, amely már a csont szilárdságának gyengülését eredményezi, ami fokozott törésre való hajlamot eredményez. Maga a betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.  

Kiket fenyeget leginkább a csontritkulás betegség? 

Sokan úgy hiszik, a csontritkulás kizárólag az idősek betegsége, pedig ez nem így van! Fiatalkorban szinte semmi jele nincsen, ezért is hívják “néma járványnak”, mely a magyar lakosságnak körülbelül 10%-át érinti. 

A betegség elsősorban azokat fenyegeti, akiknek fiatalkori csonttömege eleve alacsony, vagy a későbbi csont vesztésük korai és gyors ütemű. A D-vitamin hiánya is szerepet játszik a csontritkulás kialakulásában, de bizonyos betegségek (pl. felszívódási zavarok, krónikus vesebetegség) és egyes gyógyszerek is növelik a kockázatot. 

A csontozat fejlettsége döntően öröklött tényezőkön múlik, ugyanakkor számos külső körülmény is befolyásolja, pl. a környezet, az életmód, de a hormonális változások is hatnak rá, ezért is mondják, hogy a leginkább fenyegetett csoportja az idősebb, idősödő nők - bár férfiakat, sőt fiatalokat is érint a betegség. 

A férfiak szervezete általánosan nagyobb csúcs-csonttömeget képez, náluk az életkorral automatikusan elinduló csontvesztés csak 60-65 éves korban kezdődik, ezért férfiak esetében ez a betegség jóval ritkább, mint a nőknél, akiknek nem csak ritkább, de jellemzően vékonyabb is a csontozatuk az erősebb nemhez képest. Az ösztrogén segít megvédeni a hölgyek csontjainak sűrűségét, ám az ösztrogénszint csökkenésével, a menopauzán átesett nők esetében gyorsabbá válik a csontok lebomlása és ezért megnő a csontritkulás veszélye is, a csontok törékenyebbé válhatnak. 

Fiatalkori rizikótényezők

Fiatalkorban a legnagyobb rizikótényezők: a mozgásszegény életmód, az ha nem terheljük csontjainkat, izmainkat, de a túlzottan sovány testalkat, a rendszeres és főleg a drasztikus fogyókúra is lehetnek csontfalók.

A később jelentkező első menstruáció is olyan hormonháztartási problémát jelez, ami károsan befolyásolhatja a fiatalkori csontképződést. 

A cigaretta mellett az alkohol és a koffein is túl sok kalciumot von el a szervezettől. A túl magas foszfáttartalmú ételek, szénsavas üdítő italok (különösen a kóla) szintén csökkentik a csonttömeget. Napjainkban sokkal több alumíniumot is veszünk fel, mint korábban: a dobozos üdítőkben hatszor annyi van ebből a szintén csontlebontást fokozó elemből az üveges italokhoz képest. 

A laktóz intolerancia, tejcukor - illetve tejfehérje érzékenység szintén egy rizikó tényező, mely egyre több fiatalt érint, hiszen a tejtermékek rengeteg kalciumot tartalmaznak, amit így máshonnan kell pótolni. 

Rizikótényező lehet még fiatal korban az alacsony BMI, a túlzottan sovány testalkat, a felszívódási zavarok, az idült májbetegség, az I-es típusú cukorbetegség, az üvegcsont-betegség (osteogenesis imperfecta), de a régóta fennálló, kezeletlen pajzsmirigy-túlműködés vagy a hipogonadizmus (a nemi hormonok elégtelen mennyisége).

Hogyan tudják kimutatni? 

A háziorvosok előbb laborvizsgálatokat kérnek, hiszen már az egyszerű vér - és vizeletvizsgálat is kimutathatja az alacsony szérum kalcium - illetve foszfor szintet. A betegség konkrét diagnosztizálásához azonban biztosabb eredményt kaphatunk az ún. ODM-laborokban vagy osteoporosis ambulanciákon, ahol kifejezetten a csontsűrűség mérésére alkalmas berendezésekkel vizsgálják a csontokat. Az egyszerűbb gépek a csuklónál mérnek, de van lehetőség alaposabb, teljes testi mérésekre is, amikor a test alkari és sarok részét, illetve a gerincoszlopot és a csípőt monitorozzák a gépek. Ilyen laborok a szakrendelő intézetekben és a kórházakban, orvosi beutalóval érhetők el TAJ-kártyával térítésmentesen, vagy magánúton. 

Miből érezhetem, hogy talán magam is érintett vagyok? 

A csontritkulás sokáig tünetmentes, ezért is hívják néma kórnak. A legtöbb esetben csak évekkel később derül rá fény, eleinte hátfájás, deréktáji panaszok,később hajlott hát is kialakulhat, a beteg testmagassága csökken. A fájdalom mellett a beteg életminősége is csökken. Hajlamos lehet az ember a csigolya - és csuklótáji törésekre, alkar törésre, majd időskorban combnyaktáji törésre is, ami a hosszú felfekvésből adódóan tüdőgyulladással is együtt járhat, ami többségében halállal végződik... 

De ne szaladjunk ennyire előre! A csontritkulás gyakran rejtve marad és csak a törések után derül ki. Lehet, hogy általános fájdalom jelentkezik a hátunk, derekunk, csípőnk tájékán. A csontfájdalom egy általános fájdalom, mely a csontokat érinti, a csontritkulás előrehaladtával pedig súlyosbodhat is. Beszűkülhet a mozgás, legfőképp a csípőízület mozgása a megváltozott statika miatt csökkenhet a légzésfunkció is, súlyosabb esetben a csontritkulás hatással lehet a légzésre. A csigolyák összeroppanása miatt gyakori lehet a hátfájás, csigolyáink fokozatos összenyomódása miatt pedig a testmagasság akár centiméterekkel is csökkenhet. 


A korai megelőzés fontossága

A gyermekkor, serdülőkor és fiatal felnőttkor a csontépítés időszaka. Csontjaink tömege ilyenkor nő, és válik erőssé, szilárddá, kialakul a végleges méretük. E folyamat 30-35 éves korunk körül fejeződik be, ekkor érik el csontjaink a maximális tömegüket. 40 éves korunkig a m ár fentebb ismertetett építési és bontási folyamatok egyensúlyban vannak, ezt követően azonban elkeznek leépülni: tömegük csökken, vesztenek sűrűségükből, ásványianyag-tartalmuk csökken. Az élettanilag normális csontvesztés ekkorra már mintegy évi 3-5 százalék. Ha mindez túl gyors ütemben történik, és károsodik a csontszövet állomány, az csontritkuláshoz vezet, és nagyobb lesz a csonttörések kockázata is. Egyértelmű tehát, hogy minél korábban megalapozzuk egészségünket, még fiatal korban, annál kisebb az esélye a csontritkulás kialakulásának. 

Mivel maximális csonttömegünket 35 éves korunk körül érjük el, fontos, hogy ekkorra a csontok a lehető legnagyobb tömörségűek legyenek ezért az elsődleges megelőzés már  gyerekkorban megkezdődik. Megfelelő táplálkozással,  fizikai aktivitással, testmozgással el kell érni a csúcs-csonttömeget, amiből később ugyan elkerülhetetlenül fogunk majd veszíteni, de legalább a csúcsról indulunk. 

A megelőzésben fontos az egészséges étkezés, a rendszeres testmozgás - ami azért elengedhetlen, mert a csontokra ható állandó, váltakozó terhelésre a csontképződés fokozódik. Érdemes mellőzni a dohányzást, csökkenteni a koffein és alkohol fogyasztást, és  odafigyelni a megfelelő kalcium és D-vitamin fogyasztásra. 

Melyek a főbb környezeti rizikótényezők?

A környezeti tényezők között a két legfontosabb a légkör ólom szennyezettsége, valamint a többlet damium felvétel (cigarettafüst). A szennyezett levegő, a napfényhiány mellett az életmódbeli tényezők megváltoztatásával, a rendszeres testmozgással, főként az erősítő edzésekkel, és az egészségünkre való odafigyeléssel is sokat tehetünk a csontritkulás rizikótényezői ellen. 

Milyen életmódbeli tényezők hajlamosítanak csontritkulásra?

Életmódbeli rizikó az ülő, mozgásszegény életmód, a kevés tejtermék fogyasztása, a tartósan alacsony kalcium és D-vitamin bevitel, a dohányzás és az alkohol fogyasztás, illetve bizonyos gyógyszerek (pl. mellékvesekéreg-hormonok) tartós fogyasztása. 

A csontritkulás kialakulásához világszerte kedvező feltételeket teremt az utóbbi évtizedek életmódbeli, táplálkozási, aktivitásbeli szokásainak változása, ugyanakkor a környezeti ártalmak is jelentősen hozzájárulnak.  


Iktassunk be heti 3 rendszeres testedzést, vagy legalább sétáljunk, fürödjünk minél többet természetes napfényben, próbáljunk meg kevesebbet stresszelni, mérsékeljük a koffein és alkohol fogyasztást, és egészítsük ki étrendünket kalciumban és D-vitaminban gazdag ételekkel! 


Ha mindemellett még arra is kíváncsi vagy, hogy milyen vitaminokkal, ásványi anyagokkal tudod megtámogatni csontjaid egészséges sűrűségét, és ezekből mennyit érdemes bevinned pl. csontritkulás esetén, vagy hogy elkerüld a betegség rizikóját - akkor kövesd figyelemmel a következő cikkünket is!

Ha pedig arra vagy kiváncsi, mi az az 5 dolog, amit kerülj el, ha meg akarod előzni a csontritkulást - akkor erről is olvashatsz blogunkban.